Honleányok

Egy-egy csapat élén vezetőként csak olyan 19 év feletti hajadon működhetett, aki legalább négy középiskolai osztályt végzett, négy nagyszülőig tudta igazolni keresztény származását, három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezett és elvégezte a szükséges vezetői tanfolyamot. 1944 nyarára több mint 3500 fő szerzett vezetőnői képesítést.

Leánylevente vezetőnő

1943 tavaszától a vezetőnők számára egyenruhát rendszeresítettek. A középszürke színű, millpont szövetű szövetből készült kosztümhöz (120 pengő) halvány galambszürke blúzt, fekete kalapot, középmagas sarkú fekete cipőt (50 pengő) és fekete kesztyűt viseltek. A leánylevente jelvény a fiúkénál kisebb volt és a szív felett hordták. A beosztást mutató rangjelzés a csukló felett a karon volt található. A nemesen egyszerű, modern vonalú ruha formája és magyar jellegű szabása védettnek számított, nem volt utánozható. Kifejezője volt a hivalkodás nélküli egységes szellemnek, amelyet a leventelány mozgalom jelentett.

Kokas Eszter országos vezető Gyöngyössolymoson; leventelányok bábkészítés közben

Az 1941.évi XII. törvénycikk értelmében az ifjúság honvédelmi nevelése és testnevelése egységes vezetés alá került. Az országos vezető feladatkörébe tartozott az iskolán kívüli leányifjúság önkéntes honvédelmi nevelésének, testnevelésének megszervezése, kötelező honvédelmi nevelésének, testnevelésének bevezetése, illetve az ennek megvalósításához szükséges előkészítő intézkedések megtétele. Az említett pozíciót betöltő Béldy Alajos munkanaplója fontos adalékokkal szolgál a leánylevente intézmény felállításának rekonstruálásához.

Béldy Alajos

Megismerhető belőle az a személyi állomány, amely 1941 nyarától kezdve gőzerővel dolgozott többek között a leánylevente mozgalom szervezetének kialakításán és a képzések ismeretanyagának összeállításán. A konzultációk kronológiáját áttekintve kitűnik egy név, Wonke Rudolfné Zsigmond Juditté, hiszen ő volt az, aki a női honvédelmi nevelés és testnevelés osztályának helyettes vezetőjeként oroszlánrészt vállalt az említett feladatok elvégzésében. Sokáig ő volt kiszemelve a leánylevente mozgalom élére, végül azonban Dr. Kokas Eszter  egyetemi tanár vált a szervezet vezetőjévé.

Zsigmond Judit

Kerényi Zsigmond Judit 1907. október 25-én látta meg a napvilágot Budapesten. 1925-ben érettségizett a Szilágyi Erzsébet leánygimnáziumban, majd 1928-ban szerzett testnevelő tanári képesítő oklevelet a Testnevelési Főiskolán, ahol korábban a Sport Club társelnöknőjeként tevékenykedett. Később elnökségi tagja lett a Magyar Atlétikai Szövetségnek, ő volt a női atlétikai csapat kapitánya. 1937 májusában az Angol–Magyar Cérnagyárban megalakította az első olyan csoportot, amely a nemzeti érzés ápolásában, a családi hivatástudat kialakításában és a mozgásműveltség (ritmikus torna, néptánc, népi játékok) elsajátításában határozta meg a nevelési célokat. Több szakcikke jelent meg a Testnevelés folyóiratban. 

Az ifjúsági honvédelmi nevelés és testnevelés szervezete az 1941. évi reform után

Forrás: Az IHNETOV munkanaplója. Vitéz Béldy Alajos vezérezredes Hadtörténelmi levéltárban őrzött irataiból 1941–1943. Petit Real, Budapest, 2002. 

Pusztai-Popovits József a Pécsi Napló hasábjain, 1942 tavaszán közzétett riportja szerint 1939 őszén a katonai parancsnokság felhívásán felbuzdulva a Baranya megyei Nagycsány községben jött létre Magyarország első leánylevente egyesülete. Mindez a tanító feleségének, Bálint Jánosnénak érdeme volt, hiszen ő gyűjtötte maga köré a falu leányait. A lányok hetente két órát áldoztak szabadidejükből az iskolában tartott délutáni foglalkozások látogatására. A vezetőnő kifejtette, hogy az oktatás célja, hogy fokozottabb hazaszeretetre nevelje a leendő magyar anyákat.

Egy átlagos foglalkozás kezdetén a tagok a Szebb jövőt! leventeköszöntéssel üdvözölték egymást, majd közösen elmondták a Hiszekegyet. Az órán fontak, szőttek, varrtak miközben édes-bús magyar népdalokat énekeltek, nagy hangsúly helyeződött a katonadalok megismertetésére. Közösen végzett tornagyakorlatok és társasjátékok egyaránt a program részét képezték.

A nagycsányi csoport 1941–1942 telén húsz pár érmelegítővel és 122 darab mosdókesztyűvel támogatta az Oroszországban tartózkodó honvédeket.

Forrás: Pécsi Napló 1942. március 22. 4.

1939-ben a magyar országgyűlés a háborúra való hathatósabb felkészülés jegyében új honvédelmi törvényt fogadott el (II. törvénycikk). A rendelkezés változásokat eredményezett a leventemozgalomban is, hiszen az egész iskolai ifjúság számára kötelezővé tette a leventeszolgálatot, valamint önkéntes alapon lehetővé tette a 10–19 éves leányok csatlakozását. Lassanként megszületett egy mozgalom, amelynek tagjai aktívan vették ki részüket a világháború dúlta Magyarország láthatatlan frontjának erősítésében. A levente mozgalom története már több történész érdeklődését is felkeltette, de a leánylevente egyesületek működésének mibenléte eddig nem került a kutatások homlokterébe.

Az első bejegyzésben közzétételre kerül néhány forrás azok közül, amelyekre a kutatás támaszkodni kíván. A későbbiekben a levéltári anyagok mellett korábban indexre került kiadványok, korabeli folyóiratok és napi sajtótermékek kiaknázására egyaránt sor fog kerülni.

A leánylevente vezetőnőknek íródott útmutató célja volt, hogy egységesítse a csoportfoglalkozások programját. Röviden összefoglalta azokat a témákat, amelyek terítékre kerültek az egyes alkalmakon.

A levente mozgalom nagy hangsúlyt fektetett az egység reprezentálására. Ennek eleget téve fontos kohéziós erőt jelentett a tagok számára az egyenruhán, a rádióműsoron túl a saját sajtóorgánum megléte is. A Szebb Jövőt! az egész leventeifjúsághoz szólt, benne Leventelányok címmel külön rovat kapott helyet.

1944-re Lányok útja címmel a leányleventék saját, kéthetente megjelenő képeslappal is bírtak.

Olykor a vidéki egyesületeknek is módjukban állt önálló kiadványt megjelentetni, ebbe a sorba illeszkedett a Pécsi Levente.