Csányoszró
1944 tavaszán a helyi leányleventék felhívást tettek közzé arról, hogy vállalnák egy 6-9 éves árva gyermek nevelését.[1]
Főherceglak
200 kg kenyérlisztet és 83 kg fehérlisztet, valamint 70 pengőt gyűjtöttek a bombakárosultak részére.[2]
Harkány
1944 nyarán hulladékpapírt gyűjtöttek, amely értékesítésével nyert pénzt zászlóvásárlásra fordították. A hónapokig a településen állomásozó honvédek között 1500 kifli és 160 liter bor kiosztásában segédkeztek.[3]
Hosszúhetény
1944 nyarán 889 pengőt, 1 mm lisztet, 1 mm babot és egyéb élelmiszereket gyűjtöttek és a bombakárosultak elhelyezésében segédkeztek.[4]
Lippó
1943 tavaszán a község németajkú, magyar nemzetiségű tekintélyes gazdái Leventeotthon létesítését határozták el. Közösen egy házat vásároltak, ahol magyar és német nyelvű könyvtárat hoztak létre, amelyhez olvasóterem is tartozott.[5]
Mohács
A járási és városi vezetőnő Marosy Gyuláné (a fiúk vezetőjének neje). Első nyilvános szereplésük 1943 júniusában volt a Hősök napja keretében tartott sportünnepélyen, ahol táncbemutatóval és tornagyakorlatokkal színesítették a programot. Mohácson is rendeztek a leventelányok közreműködésével kívánsághangversenyeket. Fogadalomtételi ünnepségüket 1943. június 14-én tartották. 1943 augusztusában részt vettek a vízi sportokat gyakorló leventék tábortüzén, valamint társas kirándulás keretében megkoszorúzták a kiskőszegi Hősök emlékművét és az országzászlót. 1943 novemberében a Levente Otthonban rendeztek ünnepséget a kormányzó neve napjára emlékezve.[6]
Ócsárd
Vezetőjük Szilvási Istvánné. 1944 őszén 200 pengőt gyűjtöttek a Vöröskeresztnek a sebesült honvédek javára.[7]1944 novemberében 32 leventeleány tett fogadalmat Sike Cecilia helyettes kerületi vezető jelenlétében. Saját készítésű játéktárgyak értékesítésével 77 pengőt szereztek jótékony célra. Szőtteseikből kiállítást rendeztek.[8]
Rózsafa
1943 februárjában a rózsafai leventeleányok mintegy 100 kilónyi kalács elkészítéséhez elegendő lisztet és tölteléket (dió, mák stb.) gyűjtöttek össze. Az alapanyagokból készült kalácsokat személyesen osztották ki Pécs három hadikórházában.[9]
Sepse
Vezetőjük Devecseri Jánosné, a főjegyző felesége. 1944-ben helyi csapat négy hónapon át heti kétszer gyűlt össze a Ne dobj el semmit! kézimunka tanfolyamon, ahol felesleges ruhadarabokból gyártottak gyermekjátékokat. A foglalkozássorozat végén számot adtak megszerzett elméleti tudásukról, az előállított tárgyakat kiállításon mutatták be, ahol saját készítésű süteményeket szolgáltak fel.[10] Szabadidejükben napközi otthonokban segédkeztek. Műsoros délutánjaikkal szerzett bevételüket a falubeli szegények megsegítésére fordították.[11] 1944 őszén tartott fogadalomtételükön Kálóczy Ilona is megjelent és beszédével lelkesítette őket a további munkára. Népdalokkal és táncokkal tűzdelt műsorukkal 500 pengőt gyűjtöttek a Vöröskereszt javára.[12] Szintén még 1944 őszén a fiúkkal együtt kivitelezett gyűjtés több mint 900 pengőt eredményezett a bombakárosultak javára.[13]
[1] Lányok Útja, 1944/1. 12. o.
[2] LÚ, 1944/9. 2. o.
[3] LÚ, 1944/10. 2. o.
[4] LÚ, 1944/9. 2. o.
[5] Szebb Jövőt, 1943/15. 7. o.
[6] Mohácsi Hírlap, 1943. június 6. 2. o., 13. 2-3. o., 20. 2. o., augusztus 1. 3. o., 15. 3. o., 29. 2. o., november 12. 1. o.
[7] Dunántúl, 1944. október 5. 2. o.
[8] D, 1944. november 8. 3. o.
[9] D, 1943. február 18. 7. o.
[10] D, 1944. április 2. 4. o.
[11] LÚ, 1944/11. 8. o.
[12] D, 1944. szeptember
[13] LÚ, 1944/11. 2. o.
